Bomlasztó erők felszabadulása

Krisztus azt akarja, hogy egyek legyünk (Ján. 17,21). A Sá-tán szentírásbeli neve Diabolos, ami azt jelenti: Szétdobáló. A Sátán mindig szét akarja szakítani a Krisztusban kapott egységet, és szétdobálni, egymással szembeállítani akar bennünket. Ami-lyen mértékben távolodunk Krisztustól, olyan mértékben szaba-dulnak fel közöttünk a bomlasztó erők, a széthúzás, az egymás támadása, az ó-ember önmagát dicsőítő terméke, amikor nem
 
tudjuk elviselni, hogy a másiknak is lehet igaza. Történelmünk folyamán több magyar élet és magyar terv esett el magyar ész vagy magyar kéz által, mint idegenek kezétől, mert szinte min¬dig két párton voltunk.
A társadalmi egység bomlása mellett előljárunk a családok bomlásában, a válások számában is. A külső keretek fellazultak, s a társadalom legkisebb sejtje a család veszélybe került. Ilyen-kor a házastársakat összetartó erő ellenkező előjelűvé válik, s ahogyan kezdetben vak volt a szerelem, később a gyűlölet vakít¬ja el a feleket, tönkretéve a gyermekek életét is. A börtönben po-litikai fogolyként így emlékezett vissza válásukra az egyik férfi: — hatéves gyermekünk elébünk állt, és sírva mondta: — hát meg vagytok őrülve? El akartok válni? Árván akartok hagyni enge-met? — Elváltak és árván hagyták. A bomlasztó erők egyre in-kább betörnek a gyülekezeti életbe is. Sokszor válik aktuálissá a korintusbeliekhez írott levél: „amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek vajon nem testiek vagytok-é, és nem ember szerint jártok-é?" (1 Kor 3,3).
Híveinket és egész nemzetünket rá kell döbbentenünk valós élethelyzetünkre: ha Istent gyalázzuk, ha az eszünket elisszuk, ha örökké egymást marjuk, ha születendő gyermekeinket megöljük, akkor honnan várhatunk segítséget? Minden hidat felégettünk magunk mögött. Mert különben mondhatnánk talán, igaz, hogy kevesen vagyunk, de szaporodunk. De nem mondhatjuk, mert nem így van. Mondhatnánk, hogy kevesen vagyunk, de összetar-tunk. De nem mondhatjuk, mert a széthúzás történelmi öröksé-günk. Magyarok vagyunk, tartsunk szét! — mondta valaki keserű humorral. Mondhatnánk azt is: kevesen vagyunk, de a népünk józan életű, istenfélő, minőségi, kulturált viselkedésű nemzet. Hol vagyunk mi ettől? Egy gyökeres egyházi, nemzeti ébredés-nek kell jönnie ahhoz, hogy magunkhoz térjünk és jövendőnk le-gyen.